Kiskunlacháza Nagyközség Polgármesteri Hivatala

1703-ban a Bécsi-kincstár az egész Jászkunságot eladta a német lovagrendnek. Ez ellen a "kar" és a "rendek" az 1709.-i országgyűlésen tiltakoztak. A megoldás 1744-ben válik valóra, amikor Mária Terézia kimondta, hogy a területeket meg kell váltaniuk. Ez az összeg 580 ezer Ft. Ebbő1 Laczkháza területére /felbecsülés után/ a következők estek: Laczkháza: 3600.- Ft; Kátó puszta: 2000.- Ft.; Csókás puszta: 2ooo.-Ft.; Jakabháza: 300.-Ft.; Móriczgáttya: 2000.- Ft. Összesen: 9900.- Ft. Az 1788/91-i országgyülés visszaállitotta a Kunok szabadságát. A református anyaegyház 1651-ben már fennállott, temploma 1742-ben épült, mert a régit az 1741-es árviz elseperte. Az egyház szentedényei között van egy vertezüstből készült urvacsorai kelyhe, 1777-ből. 1766-ban a reformátusoknak elemi iskolájuk volt. A régi templom kisharangja 1844-ig megvolt, akkor becserélték. Anyakönyvei 1739-ben kezdődnek. Anyakönyvileg a solti egyházmegyéhez tartozott. Laczkházához tarozott Pereg református hiveí is. /187o-ben 3657 fő református volt/. Áttelepülése után a helység gyors fejlődésnek indult. 1747-ben már rendezett tanácsu község volt. 1838-ban ismét nagy árviz pusztította a község határát, 1840 május 1-én pedig majdnem az egész helység leégett. 1876-ban ismét árvíz pusztította el a határt, 1883-ban pedig a tűzvész ismétlődött meg. 1839 február 21-én a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. 1896 őszén az ezredévi ünnepek hatása alatt, a község Kossuth Lajos szobrának felállitását határozta el, közadakozás utján. A szobrot, melyet Horvay János szobrászművész mintázott, 1902 okt. 26-án lepleztek le.